Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Tatán tartott dunántúli református egyházkerületi gyűlés kijelentette, hogy a pápai iskolát ismeri el a kerület anyaiskolájának.

A pápai református egyház és iskolai elöljárói folyamodványban kérték a dunántúli református egyházkerület konzisztóriumát, hogy az addig kizárólag általuk fönntartott pápai iskolát vegye pártfogása alá. → június 13.

A Helytartótanács 6336. számú rendelete engedélyezte, hogy a szerzetesrendek a káptalani választásokat a külföldön székelő generális tudomására hozhassák. A bejelentés eredetijét és hiteles másolatát a rendi pecséttel ellátva a Helytartótanácsnak meg kellett küldeni, mert az közvetített minden levelezést a generális és a provinciális között. (Ugyanerre vonatkozott az 1800. október 1-jei 22 897. és az 1800. december 9-i 28 189. számú rendelet is.)

A tiszántúli református egyházkerület közgyűlése elhatározta, hogy a debreceni kollégiumban ezentúl minden tantárgyat magyarul kell oktatni.

Lőcsén evangélikus lelkészképző intézet nyílt.

Gr. Batthyány József bíboros, esztergomi érsek 100 katonát szerelt fel, 50 ezer mérő zabot és 50 ezer forintot adott a Franciaország elleni háború céljaira.

Pesten megtartotta az első istentiszteletet Báthory Gábor lelkész, az újjáalakult pesti református egyházközség első lelkipásztora. Ebben az időben a pesti reformátusok száma 512 fő.

Br. Vay József, a tiszáninneni református egyházkerület főgondnoka elkészítette egy, a református, evangélikus és görögkeleti egyház részére Pesten felállítandó universitas tervezetét. (Anyagi alapját az ezen vallásokhoz tartozó házaspárok tíz esztendőn át fizetendő évi 5 garasa adta volna.) A tervezet elhalt, amint kitudódott, hogy a katolikusok feladták a pesti egyetem Esztergomba helyezésének szándékát.

A Helytartótanács 11 626. számú rendelete a Martinovics Ignác-féle összeesküvés ürügyén megtiltotta, hogy francia vagy más idegen országbeli papot magyar szerzetesrendi tartományba átvegyenek.

A budai Vérmezőn kivégezték a Martinovics-féle összeesküvés résztvevőit.