Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Sándor Lipót főherceg nádor a magyar katolikus papságot jellemezte az I. Ferenchez írt jelentésében: a kisebbik rész vakbuzgó és türelmetlen vallási felfogásában, a nagyobbik rész pedig mit sem törődik egyházi kötelességének teljesítésével, így megvetés tárgyává tette az egész egyházi rendet.

A Helytartótanács általános könyvvizsgálásról szóló 15 116. számú rendelete előírta, hogy azon könyveket, amelyeknek vallásos tartalma kétséges, föl kell küldeni a királyi cenzorhoz. (A protestánsok históriai vonatkozásokkal bíró könyvei mind a királyi könyvvizsgáló elé kerültek.)

Karcagon felszentelték a keleti ortodox Szent György-templomot.

Alsó-Fehér vármegye vizsgálatot indított az ún. erdélyi triász, három bazilita szerzetes ellen, akik Joan Bob fogarasi görög katolikus püspököt latin liturgikus szokások bevezetésével, a szerzeteseknek az egyházkormányzatból való kiszorításával vádolták. A triász hangadója, Gheorghe Sincai börtönbe került, a többiek szétszéledtek.

I. Ferenc király rendelete előírta, hogy annál a személynél, aki római katolikus hitről protestánsra akar áttérni, az engedély megadása előtt meg kell vizsgálni: 1. van-e a katolikus hittől elszakadni igaz szándéka; 2. miért akar hitet változtatni? 3. a valódi ok után a szomszédoknál, helybelieknél érdeklődni kell; 4. gyakorolta-e már eddig a protestáns vallást; 5. kizárni a csábítás lehetőségét.

 

A Sárospataki Református Kollégium – elsőként a magyar protestáns tanintézetek közül – jogi tanszéket állított fel.

Megnyílt az ország második nyilvános könyvtára az egri katolikus Líceumban. 1799-ben kibővült hg. Eszterházy Károly hagyatékával, s ekkor 20 293 kötetből állt.

I. Ferenc kinevezte az új és egyúttal utolsó heinrichau–zirci apátot Gloger Konstantin személyében. Kinevezését csak a zirciek kérelmének tekintetbevételével összeállított feltételek alapján kapta meg: 1. elsősorban magyarokat kell fölvennie; külföldiek ne legyenek elöljárók, de ezek kinevezési joga a zirciek jelölése alapján az apáté marad; 2. az apát távollétében a perjel ne egyedül intézkedjen, legyen mellette két tanácsadó; 3. tilos a javak elidegenítése és a pénz országból való kivitele; 4. az apát a Helytartótanács kegyesalapítványok bizottsága előtt tegyen jelentést Zirc állapotáról; 5. várerősítés címén 1769 forint 36 krajcárt kell fizetni évenként. → 1800. október 12.

A 14 953. számú helytartótanácsi rendelet megtiltotta a püspököknek, hogy magukat a protestánsok üldözésére esküvel kötelezzék, mivel részükre a törvény szabad vallásgyakorlatot biztosít. (A katolikus püspökök ugyanis magukat az eretnekek üldözésére kötelezik a pápának tett esküjükben.)

A Helytartótanács rendelete szerint mindenki katolikus lehet, még a 18. életévét be nem töltött gyermek is, ha szülei és két tanú előtt kijelenti szándékát. (Ennek lényegét megerősítette az 1797. október 26-i rendelet is.)