A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Helytartótanács 3045. számú rendelete a vegyes házasságból származó gyermekek vallási neveltetése körüli vitákban a királynak tartja fönn a végső döntést; megszüntette a gyermekek elvevését abból a célból, hogy katolikus neveltetésük biztosított legyen. | A zirci ciszterci konvent tagjai I. Ferenc királytól kérték sérelmeik orvoslását. (Heinrichau elnyomja Zircet, még perjelt sem választhat, a regula tiltása ellenére a magyarok ki vannak zárva a gazdaság irányításából és a magasabb állásokból.) → szeptember 23. | A Helytartótanács 2159. szám alatt elrendelte, hogy ahol római katolikusok és protestánsok vegyesen laknak, az előbbiek ünnepein az utóbbiaknak csak a zajos és az ünnepet zavaró munkától kell tartózkodnia. A tisztán protestáns helységek lakosai semmiféle munkában nem zavarhatók. | Az 1791:XXXVIII. törvénycikk A zsidókról: „Magyarországon és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjétől voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.” | Az 1791:LXX. törvénycikk Azon külföldiekről, kik az országban egyházi javadalmakat tényleg bírnak A javadalom elfoglalása előtt az ilyen nagyjavadalmasok 1000 aranyat kötelesek az ország pénztárába befizetni, a kisebb javadalmasok 200 aranyat, valamint esküt kell tenniük az országgyűlés és a király színe előtt. | Az 1791:LXXVII. törvénycikke A görög nem egyesült vallásúakról (De Graeci ritus non unitis) az ortodox keleti egyházat bevett vallásnak ismerte el. Erdélyben továbbra is tűrt vallás maradt. | A pesti görög ortodox egyházközségben ez alatt a 138 év alatt 1015 keresztelés, 1501 temetés és 327 házasságkötés történt. | A katolikus püspökök kérték I. Ferencet, hogy törölje el azt az 1783. évi rendeletet, amely az egyházi ügyeket a világi hatóságok elé utalta, s a püspököknek alig volt több joguk, mint papot szentelni és bérmálni. Joghatóságukat az ún. Commissio ecclesiastica örökölte. | I. Ferenc király rendelete értelmében katolikusok és ortodoxok (görögkeletiek) csak katolikus lelkész előtt köthetnek érvényes házasságot. | I. Ferenc király szentesítette az augusztus 21-i erdélyi országgyűlés törvényeit. |