Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Lipovniczky István esztergomi kanonok a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának első főnöke. (Hivatalától akkor vált meg, amikor kinevezték a nagyváradi latin szertartású egyházmegye püspökévé.) → 1869. február 13.–június 30.

A helytartótanácsi 1791. évi szabályzat értelmezésére és egységes végrehajtására a szerzetesrendek főnökei Pesten a hercegprímás elnökletével ülést tartottak. (Augusztus 16-án a mariánus, a salvatoriánus és kapisztránus provinciálisok a ferences rendtartományokat illetőleg 18 pontban részletezték az elöljárók választásának szabályait.)

Hajnóczy József megírta kéziratban terjesztett röpiratát: De religione. (A vallásszabadság a politikai szabadság része.)

Giombattista Caprara bécsi nuncius a vatikáni államtitkárságnak jelentette, hogy gr. Batthyány József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek vezetése alatt a rendek 18 pontban sorolták föl sérelmeiket, s a királytól kérték azok orvoslását. Vallási vonatkozású kérdésekkel öt pont foglalkozott: 10. vissza kell helyezni kiváltságaikba az összes szerzetesrendet, amelyek törvényes jelleggel bírtak; 11. az ország hercegprímásának vissza kell adni jogait; 13. mindabban, ami a tanokat és az egyházi fegyelmet illeti, a papságot a püspökök joghatósága alá kell rendelni; 14. az ifjúságnak jobb, rendszeresebb, Isten és a haza törvényeinek megfelelő nevelést kell biztosítani; 15. meg kell tiltani a sajtószabadságot, amely a vallást és a jó erkölcsöt veszélyezteti.

A római kúria II. József január 26-i rendelete fölötti elégedetlenségét tolmácsolván, Zelada bíboros államtitkár levelet írt Giombattista Caprara bécsi nunciusnak, amelyben kifejtette: a pápa elengedhetetlennek tartja, hogy II. József elégtételt és kiengesztelést nyújtson azokért a károkért, melyek uralkodásának következtében az egyházat érték. (A szekularizálások, az egyházi javak elkobzása, a gondolat- és sajtószabadság, az új nézetek meghonosítása, a felekezetek javára kiadott türelmi rendelet stb.) Amikor az államtitkár fölszólította a nunciust a fokozottabb cselekvésre, a császár már négy napja halott volt.

II. József három kivételével visszavonta az uralkodása alatt Magyarországot illetően hozott rendeleteit. A nem katolikusok vallásgyakorlatát engedélyező, 1781. október 13-án aláírt türelmi rendelet és a katolikus alsópapság anyagi helyzetét szabályozó rendelet érvényben maradt. (A harmadik rendelet a jobbágyok szabad költözését és mozgását biztosította.)

HISTÓRIA KÖNYVTÁR

KRONOLÓGIÁK, ADATTÁRAK

1.

 

BALOGH MARGIT–GERGELY JENŐ

Egyházak az újkori Magyarországon
1790–1992
KRONOLÓGIA

Budapest 1993
História • MTA Történettudományi Intézete

TARTALOM>>