A korszak kezdeti szakaszára keltezhető a Volga-vidéken, a névadó város ­környé­kére kiterjedő kora rézkori szamarai ­műveltség, amelynek lakossága már minden bizonnyal háziasította a lovat. (→ 3600–3100) A folyó torkolatvidékéről észak felé egészen a Káma torkolatáig ­elterjedt középső rézkori hvalinszki ­kul­túra lakossága már biztosan állattartó volt, sírjaikban lóáldozatok maradványait találták. Náluk már a fémművességnek is nyomára akadtak: a környéken ­előfor­duló ércből réztárgyakat készítettek. E műveltség népessége – amely minden bizonnyal indoeurópai nyelvet beszélt – bizonyíthatóan kapcsolatot tartott fenn a volga–kámai uráli (finnugor) népcsoportokkal. Valószínűleg ezzel magyarázhatóak a finnugor nyelvekben ­kimu­tatható legkorábbi indoeurópai nyelvi hatások.