A Káma folyó tágabb körzetét és a Volga ­középső vidékének jelentős részét ­ma­gában foglaló ananyínói műveltség kora, amelyet rokon kultúrák csoportjaként ­ér­telmeznek. A helyi bronzkori (főként ­ka­zányi, → 1600/1500–800) lakosság utódai és az Urál keleti oldaláról ideköltözött népcsoportok hozták létre. (Ez utóbbiak mongoloid vonásokkal rendelkező elhunytjait lelték meg a lugovói temetőben.) Kr. e. 500 körül a Közép-Volga nyugati területét feladják, ekkor területük a Káma, Vim, Vicsegda völgyére szűkül. Ekkori emlékeik a még differenciálatlan permi finnugor csoport hagyatékai. Népessége állattartással, földműveléssel, vadászattal foglalkozott. (A régebbi magyar szakirodalomban elterjedt nézet volt, hogy az ananyínóiakban az ­ős­magyarságot láthatjuk. E feltevés azonban ma már egyetlen ponton sem támogatható.)