Az Altaj hegységben feltárt, ún. „fagyos kurgánok” kora (Pazirik, Ak-Alaha). A magashegyi klímaviszonyok miatt a fából készült sírkamrákba befolyt csapadék megfagyott, s a rövid nyarak idején nem olvadt fel, így a sírokban lévő szerves anyag is megőrződött. Megmaradtak az ún. állatstílusban fogant fafaragványok, a rátétdíszes, pompás nemezszőnyegek, az emberek és lovak tetemei, jól láthatók az ősi tetoválások. Itt tárult fel először az egykori nomád előkelők sírokba mentett hihetetlen gazdagsága, a korabeli művészet remek alkotásainak teljes skálája. Az egyik paziriki sírban a temetési szekér darabjait is meglelték. Az egykor itt élő ázsiai szkíták halottaikat a téli szállásaik környékén helyezték örök nyugovóra.